Make your own free website on Tripod.com

ARCHALTFOTOKONZERV

free hit counter javascript

Kislexikon  Szótárak  Agnoszkáló táblázat  | Vegyszerismertető | Receptek Petőfi dagerrotípia  Dagerrotip ötvösjelek  |   Dagerrotip lemezméretek  |  Dagerrotip installációk és konzerválás  |  Dag. konzerválástörténet  |  Üveglemezméretek  Vizit és más kártyaméretek Analóg vég | Forte Linkek  |  Irodalomjegyzék |  Magyar-magyar fotószótár  | Időrendi tábla  | Főmenü  | Fórum  | Blog | E-mail |

Dictionaries  | Petőfi daguerreotype | Daguerreotype hallmarks | Daguerreotype installations type | History of the daguerreotype conservation  |  Daguerreotype sizes | Glass plate sizes | Visit & other card sizes | Forte | Links | Literature | English menu  | Forum  | Blog | E-mail |


English version:  Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary

Sor Zita (a MNM fotokonzervátora), Flesch Bálint (archaista fotográfus) és Ormos József  (a MNM fotokonzervátora):

A MAGYARORSZÁGI DAGERROTIP KONZERVÁLÁS RÖVID TÖRTÉNETE


(Elhangzott a Daguerreobase Partner Meeting.nemzetközi konferencián a Magyar Nemzeti Múzeumban 2011 február 26.-án.)



Magyarországon 1840-ben jelent meg először leírás a dagerrotip technikájáról amit Zimmermann Jakab a bécsi Theresianum tanára fordított magyarra a Daguerre -féle leírás német fordításának felhasználásával.




 

Ennek 21. oldalán van az első magyar nyelvű szöveg a dagerrotipek konzerválásáról: "Hogy a' képek jól megőriztessenek, üveg alá tétetnek, leenyveztetnek 's így még a' napon is változhatlanok.". A régies nyelvhasználattal írott szöveg szerint a képet üveg alá kell helyezni és jól leenyvezni (a légmentes csomagolásra utal) és így még nappali fényen is változatlan marad. Javasolja továbbá, hogyha a könyv illusztrációján is látható, akkoriban a felvételre előkészített, már érzékenyített lemezek tárolására használt dobozba helyezzük és azt papírral leragasztjuk az is megfelel.



  



 
Fejtegeti még lábjegyzetben, hogy különféle lakkokkal is próbálkoztak de az inkább árt mint használ. (Az aranyszínezésről ekkor még nem esik szó.)

Ennyi konzerválási ismeret mint azt a dagerrotip korszakban alkalmazott díszes védőcsomagolások többségén is látható majdnem elég is lett volna a képek hosszú időn keresztüli, akár máig terjedő megőrzéséhez (persze némi karbantartással). Csakhogy nem ez történt. A dagerrotip korszak letűntével a vonatkozó ismeretek is elhalványultak és mindmáig a legtöbb károsodást a lemezeknél a védőcsomagolás hiányosságaira vezethetjük vissza.

Az első dagerrotípiát Magyarországon (amiről tudunk) 1840 augusztus 29-én Vállas  Antal csinálta mikor a Magyar Tudományos Akadémia ülésén bemutatta az eljárást, két képet készített a Duna túlpartján lévő Királyi Palotáról  amik a ködös idő miatt nem lettek túl jók, ezért gyorsan áttértek a többi napirendi pontra. Ezek a lemezek nem maradtak ránk.

A legkorábbi fénykép ami magyar közgyűjteményben van egy Daguerre-féle kísérleti darab amit az Osztrák-Magyar monarchia párizsi követének Apponyi Antalnak ajándékozott és dedikálta is a passzpartúján.





 


Ez a Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdona és vélhetőleg egy nem teljesen sikeres kémiai tisztítási módszer eredményeként kontrasztszegény és a kép több helyen csíkokban eltűnt róla. (A fenti kép korábban, még a beavatkozás előtt készült róla).

A konzerválócsomagolások romló állapotán és az elhomályosuló ismereteken kívül még két fontos károsító faktor működött a magyarországi dagerrotipek történetében: az időről-időre újabb hullámokban támadó kémiai tisztítási hullámok (kálium-cianid) és a történelem. A dagerrotip korszak óta két világháború és három forradalom harci cselekményei dúltak az ország területén. A harcok által okozott pusztuláson kívül a fosztogatások és az események által kiváltott emigrációs hullámok (ahol a tulajdonosok magukkal vitték képeiket is ha tudták) tizedelték a magyar dagerrotip állományt.

Az első ilyen rögtön a dagerrotip korszak csúcsán következett be mikor Magyarországon az 1848/49-es szabadságharc zajlott. Ennek leverése után majdnem húsz éven keresztül büntetendő cselekmény lett a szabadságharc szereplőinek képét birtokolni. Emiatt közvetlenül a bukás után (mikor a megtorlás a legkeményebb volt), maguk a tulajdonosok semmisítették meg tömegesen (meg a hatóságok is persze) ilyen képeiket, vagy rejtették el olyan helyekre ami a megmaradásuk szempontjából nem volt túl jó és felejtették ott évtizedekig. Kis kitérővel megemlítenénk, hogy voltak ennek a kornak hozadékai is: például az ellenállás kultuszához igen kisméretű (jól elrejthető) dagerrotip reprodukciók készültek a korszak hírességeinek sokszorosítógrafikai ábrázolásairól

 

 






 
és később, a kollódiumkorszakban mikroszkópikus méretűre kicsinyített képeket készített  és applikált különböző használati tárgyakba a francia René P. P. Dagron a mikrofilm egyik feltalálója, amelyeket aztán valahogy becsempésztek Magyarországra. Egy ilyen gyűrű is van a múzeum birtokában.

Ezután egy hosszú időszak következett melyben a romló konzerválócsomagolások (törött, bomló üvegek vagy öregedő anyagai miatt légbeeresztővé váló csomagolások, stb.)  miatt  a tömeges oxidálódás korszaka volt. A védőcsomagolás esetében gyakran fordult elő, hogy a megcsúnyult eredetit egy divatosabb, új, de dagerrotip számára tökéletesen alkalmatlan változatra  cserélték.







A sok oxidálódott dagerrotip életre hívta a  tisztítás igényét ami a legtöbb esetben a képi elemek egy részét is eltávolító kálium cianídos módszerrel történt. Az utolsó ilyen hullám magyarországon az 1950-es években indult és az 1970-es évek elejéig tartott. Előfordulhatott, hogy egy lemez története során előbb oxidálódott az elégtelen konzerválás miatt majd letisztították a károsító módszerrel, majd újra oxidálódott ugyanabból az okból és  emiatt ismét így tisztították, és ugyanezt  még akárhányszor. A konzerválás amúgysem volt nagy divat a gyűjteményekben inkább a sikerélmények szempontjából látványosabb restaurálás irányába mutattak a motivációk és a fotó sem volt még múzeumi műtárggyá emancipálódva a legtöbb helyen, csak dokumentumhordozónak számított.

A dagerrotipek műtárgyvédelmi gyakorlatában talán az volt a fordulópont mikor a  Nemzeti Múzeum fotógyűjteményének jogelődje (volt pár) az 1980-as évek végén gyűjteményes kiállítást rendezett a magyarországi közgyűjtemények dagerrotípiáiból. A kiállítás előkészítése során mód nyílt a beérkezett anyag legkárosodottabb részén konzerváló beavatkozást végezni (a konzerváló csomagolás javítása, pótlása, károsítóanyagmentesebbé alakítása). Sajnos a beavatkozás körülményi okoból csak egy részére korlátozódhatott a javítandó anyagnak és a kiállítás megnyitása után ez a munka le is állt.

Jó sok horror sztorit sikerül találni a felgyűlt anyagban, egy jellemző történet a Southworth és Hawes - féle Kossuth dagerrotipeké. Az emigrációban lévő ismert politikus 1852-ben titkárával együtt, propaganda célból számos (egészlemezes) dagerrotipet készíttetett magáról e műteremben. Ezekből pár most is különféle nemzetközi gyűjteményekben található.




 1893-ban egy tanár Hawes-től hazahozta a a megmaradt 17 darabot. A lemezeket kivették a védőcsomagolásból (amelynek kontúrjai ma is láthatóak rajtuk) és a már említett felvételre előkészített lemezekhez alkalmazott dobozba tették, feltehetően a szállítást megkönnyítendő.




Hazatérte után Krécsy Béla, a tanár szétosztotta a képeket különböző gyűjteményeknek. Ezek közül hét darabbal találkoztunk 3 különböző közgyűjteményben. E lemezek mindenféle csomagolás nélkül maradtak 1989-ig, sőt kettő közülük még mindig üveg nélkül van.










Természetesen jó feketére beoxidálódtak legkevésbé azé a gyűjteményé amelyik a dobozt is megkapta, amiben benne hagyták a lemezeket és ez valamennyire megvédte azokat, egy másik gyűjtemény 2 darabját díszes közös paszpartúba rakták de védőüveg nélkül, a harmadiké modern fotópapírhoz való papír csomagolóanyag zacskóban volt.

A beavatkozás során kézbe került anyagról a már akkor e célból készült fotók és adatfelvétel felhasználásával viszont később, magánkezdeményezésben egy kb. 90 darabos dagerrotip lemez adatbázis készült az 1990-es években aminek szöveges része már akkor, képei pedig tavaly kerültek digitalizálásra. Ez az anyag (ha a az eredeti képek tulajdonosai is egyetértenek) technikailag készen áll az EU-s adatbázishoz való csatlakozásra. Az adatfelvétel az itt látható táblázat alapján készült, a második oszlopban a kitöltési segédletek láthatók az installation szó a a dagerrotip védőcsomagolás (keret, tok, üveg, paszpartú) összefoglaló neveként szerepel.

ROVAT

KITÖLTÉSI SEGÉDLET


tulaj (lelt. szám)


kép leírása, ábrázolt,

szerző

férfi, női, gyermek portré csoportk. repro. tk. színezett

szemgolyók nem élesek

szerző: ábrázolt:

oldalhelyessége

igen nem megállapítható a gombolásból a kard helyéböl, feliratból

installáció

mon. ném/kor. nyug. sztereo atip nincs

üveg bomlik, törött, szennyezett nincs tok nincs, szakadt

szignó, egyéb szöveg helye


lemez méretek (r.o. x h.o. és vast. mm-ben)


.. mm x .. mm

vast:0.

ötvösjel, helye, mérete

 minőségjel M 40 30 20

lemez leírás

oxidkeret mm sarkok levágva hátrahajtva oldalak hátrahajtva felülete ép karcos, szennyezett polirozás iránya a rövidebbik, hoszabbik oldallal párhuzamos, átlós nem látszik

beavatkozás

lég- és károsítóanyag-mentesebb csomagolás mechanikai tisztítás üveglap csere tisztítás új hátlapkaton üveg

1. felv. dátuma

2. restaurálás

3. irodalom

4. megjegyzés

1.

2.

3.

4.



Ebben az időszakban került a Nemzeti Múzeumhoz az első „saját nevelésű” és már a korszerű műtárgyvédelmi elvek szellemében dolgozó és máig is itt lévő fotokonzervátor Ormos József  és 2002-ben,  a többek között a George Eastman House-ban is posztgraduált (Advanced Residency Program in Photograph Conservation), másik fotókonzervátor Sor Zita aki az elmúlt három évben a Getty Conservation Institute továbbképzésén is részt vett és a Képzőművészeti Egyetem tárgyrestaurátor szakát is végzi papír és bőrrestaurálás témában.

A  fotórestaurátorműhely kérdése sokáig megoldatlan maradt, és a raktározási körülmények is számos műtárgyvédelmi vonatkozásban problematikusak voltak a gyűjtemény előző helyén a budai várban. Miután 1997-ben a fotótár erre a mostani helyére költözött sikerült egy jóval korszerűbb  tárolóeszközökkel rendelkező és klimatizált raktárat kialakítani. A fotókonzerváló műhely is kapott egy helyiséget 2008-ban, hosszas várakozás után, ami ugyan sem mérete, sem felszereltsége tekintetében nem tökéletes de a munka valamilyen szinten megindult benne. A dagerrotipek számára Sor Zita készített 2004-től egy a csomagolásokat védő plusz borítást a George Eastman House-ban is használt, "tuxedo box" néven futó mintára, de javított változatban (ragasztás nélkül).





A múzeum eltervezte egy szisztematikus konzerválással egybekötött saját dagerrotip adatbázis elkészítését melynek dokumentált állapotfelmérés részén most dolgozunk.

 
Linkek:



Dagerrotípiákról tanácskoztak a Nemzeti Múzeumban
http://www.hnm.hu/hu/progr/EventCalendar.php?y=2011&m=3&d=2

Daguerreobase Meeting in Budapest, 2011.02.25-26. Ormos József fotói a Picasan:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=....

Daguerreobase.org Nederlands Fotomuseum, Rotterdam:
http://www.daguerreobase.org