Make your own free website on Tripod.com

ARCHALTFOTOKONZERV

Kislexikon  Szótárak  Agnoszkáló táblázat  | Vegyszerismertető | Receptek Petőfi dagerrotípia  Dagerrotip ötvösjelek  |   Dagerrotip lemezméretek  |  Dagerrotip installációk és konzerválás  |  Dag. konzerválástörténet  |  Üveglemezméretek  Vizit és más kártyaméretek Analóg vég | Forte Linkek  |  Irodalomjegyzék |  Magyar-magyar fotószótár  | Időrendi tábla  | Főmenü  | Fórum  | Blog | E-mail |

Dictionaries  | Petőfi daguerreotype | Daguerreotype hallmarks | Daguerreotype installations type | History of the daguerreotype conservation  |  Daguerreotype sizes | Glass plate sizes | Visit & other card sizes | Forte | Links | Literature | English menu  | Forum  | Blog | E-mail |



English language version: Daguerreotype installations types


Utolsó változtatás: 2013. feb. 22.


Dagerrotipek installációja és konzerválásuk egyes kérdései


  Creative Commons License Flesch Bálint: Dagerrotipek installációja és konzerválásuk egyes kérdései ARCHALTFOTOKONZERV, 1990-2007.

Ez a szöveg a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható .
Az oldal  folyamatos  szerkesztés alatt van.

Dagerrotipet 1839-től (Magyarországon 1840-től) készítenek. Már jóval a módszer feltalálása előtt ismerték az így készült képet leggyakrabban érő pusztító hatást, annak okait és a megelőzés módját - mivel ez azonos az ezüsttárgyakéval, így már az első nyilvánosságra kerülő darabok is ennek figyelembevételével készültek. Ez a levegőben lévő (elsősorban kéntartalmú) gázok által a lemez felületén létrehozott szivárványos fényű, sötét kékeslilás réteg. Először a lemez szélein alakul ki (kivételek vannak), és befelé haladva elborítja s így egyre inkább láthatatlanná teszi a rajta lévő képet. Az ezután következő gyakoriságú károsodások is ezzel függnek össze: ugyanis egyrészt az ennek restaurálására alkalmazott rossz módszerek, másrészt a megelőzés céljából készített védőcsomagolás tökéletlenségei következtében keletkeznek. A többi, mint pl. a kép készítése során elkövetett hibák, belső oxidáció, stb. ritkábban fordulnak elő. Ebből szinte látható az elsődleges teendő: a védőcsomagolások hiányosságainak kiküszöbölése, ezek szakszerű karbantartása (pótlása ha kell).

Noha a védőcsomagolás (tok, paszpartú, díszítés, stb. ennek gyűjtőneveként használom itt az installáció szót) lényegi elemei már 1839-óta ismertek, Daguerre által készített -- s dedikált -- korai képek is ilyenben vannak. Az eredeti leírás magyar fordítása is már 1840-ben megjelent Zimmermann Jakab jóvoltából, ahol szó esik a védőcsomagolásról is: "Hogy a' képek jól megőriztessenek, üveg alá tétetnek, leenyveztetnek 's így még a' napon is változhatlanok.". És bár egy lemezt üveglap és karton közé rakni s papírcsíkkal légmentesen körberagasztani nem nagy ördöngösség, mégis ennek hiányában ment tönkre (sok egyéb mellett) az egyetlen fennmaradt, Magyarországon készült Kossuth kép (Marastoni Jakab szignójával) vagy az egyetlen tájkép. A kombinált módszer áldozata pl.: a Petőfi dagerrotip (az egyetlen fennmaradt fényképe): előbb a sérült üveg miatt oxidálódott, majd az alkalmatlan restauráló módszer (ciánkáliumos) megindította az eltűnés felé vezető úton. Különösen tanulságos a már említett Kossuth portré esete: mikor visszaajándékozták Magyarországnak (1930) a lelkes honfiak nagy, vörös bársonnyal bevont díszdobozt készítettek neki (sőt a vele jött reprodukciónak is jutott díszcsomagolás) csak épp hiányzó üvegét nem pótolta senki (1989-ig). Az eredmény jól látható: a kép láthatatlan. Olyan dagerrotipet melyet az oxidkár egyáltalán ne érintene, egyet se találtam eddig.


Néhány általánosság

dagerrotip installációk

Miután a helyreállítandó installáció szerves része a műtárgynak (és bizonyos adatokat is hordozhat), fontos, hogy eredeti jellegét mind tökéletesebben megőrizzük a munka során. Ne legyünk se lélektelen technokraták, se primitív csicsázók, még akkor sem, ha tudjuk, az előbbi, az általános restaurálási alapelvekkel összhangban lévő mondat a gyakorlatban kissé utópisztikusnak ítéltetik. Az esetek többségében ez egyszerűen úgy oldható meg, ha az installációt úgy szedjük szét, hogy aztán minden egyes eleme visszarakható maradjon. Ehhez lehet hasznos az alant ismertetendő szerkezettípusok ismerete. S különösen hasznos lehet akkor, ha csonka, hiányos installációt találunk, hogy kiegészítésük szak- és stílszerű lehessen.

Lévén minden gyógyszernek mellékhatása, a védőcsomagolások a lemezt károsíthatják is, ha szerkezetük, anyagaik nem megfelelőek. így vannak az egyes fajtáknak típusos és általános hibái is. Utóbbira példa: ha a lemez képes oldala érintkezik az üveggel (különösen, ha az bomlásnak indult) vagy olyan papírral, ragasztóval, fémmel, stb. mely oxidálja. A bomló üvegen növekedő cseppszerű anyag, ha időben nem cseréljük ki, eléri a lemezt és átmarja az ezüstréteget. A lemezzel egy légtérbe kerülő anyagok káros kigőzölgései is rongáló hatásúak.

bomló üveg

A bomló üveg. Látható a keletkező, növekedő, cseppszerű anyag ami a bomlás terméke. Ha az üveget időben nem cseréljük ki, eléri a lemezt és átmarja az ezüstréteget.

A dagerrotip-installáció funkciók szerint két részre osztható. A lemez mikroklímáját biztosító lezárt, és az erre borításként kerülő díszítő részre.


A munkám során talált főbb installációtípusok a következők voltak:


1. Korai (és német)


korai Kawalky   http://www.daguerreotype-gallery.de/4museum/museum2/severin.jpg
 A baloldali kép Kawalky Lajos által ( a paszpartu jobb alsó sarkában) szignált reprodukció 66x83 mm-es
lemezen. (Id. Röck Istvánné sz. Amelie Müllert [1820-1843] ábrázoló rajzról készült. A Magyar Nemzeti
Múzeum tulajdona) A jobboldali kép a:http://www.daguerreotype-gallery.de/4museum/museum2/museum2.html
oldalról való és Wilhelm Severin készítette.
                                                                
Úgy gondolom, hogy az 1840-es évek első felében egész Európában domináns típus lehetett, s legtovább Németországban (keletibb részein elsősorban) maradt használatban. Hátul karton, majd a lemez (gyakran kerek Petzval-Voigtlánder kamerához való), ezután fehér papírból készült paszpartu, többnyire nyolcszögletű ablakkal. Díszíteni is szokták az ablak vonalát követő léniákkal, német változatán színes papír használatával és más, bonyolultabb elemekkel is. Gyakori az alsó két rézsutos oldal mentén a szerzői szignó és az expozíciós idő feltüntetése. A lemezt a hátlap és a vele összeragasztott paszpartu tartja, gyakran külön peremet készítettek belül a rögzítéséhez. Ezután az üveglap jön. A hátlap és a körberagasztás többnyire fényes fekete papírból készül. A magyar változatnál a körberagasztást kis kartoncsík egészíti ki, mely a paszpartuhoz és az üveghez ragasztva fokozza a légmentességet. Ha ép maradt, elég jó védelmet biztosít. Talán a túl vékony hátlap a gyenge pontja, és a benne használt ragasztó, mely a rézlemezt oxidálja. Ritkák a sértetlen példányok, többnyire az üveg vagy a körberagasztás sérül.

korai dag. inst.
A korai tipusú installáció szerkezete. 1. aranyozott díszítőcsík (opcionális) 2. papírcsíkok a körberagasztáshoz  3. üveglap
4. papir paszpartu  5. dagerrotip  6. hátlap karton  7. hátsó borítópapír.


2. A (közép) keleteurópai vagy monarchiai



mondag foto   mondagins foto
A baloldali kép a Magyar Fotográfiai Múzem  tulajdona, a jobboldali reprodukció Barabás, Batthyány Lajost ábrázoló  litográfiájáról,
 a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona 



dag. mon. instrajz


monarchiai dag. installáció részei
Egy közép-keleturópai típusú installáció részei.

Ez a legbonyolultabb, s számunkra legérdekesebb. Az 1840-es évek második felétől készült magyar dagerrotipek legtöbbje ilyenben van, sőt a gyűjteményeinkben található dagerrotipek nagy része is. A lemezt tartalmazó rész tokban van. A tok sötétbarna, rücskös, kissé bőrt utánzó papírral borított, amúgy fából készül, felületét domborított minták díszíthetik. Belül, felső részét többnyire fehér selyemből készült párna béleli. Általában kis selyemszalag korlátozza kinyithatását, kb. 100 fokig. Ez és a többnyire papírból készülő "zsanér" általában szakadt. Az alsó felében fekszik a képes rész. Tetejéből kiálló kis selyemfülnél fogva hajtható fel, és a hátuljánál lévő kartontámasszal rögzíthető kb. 45 fokos állásban. A karton és a doboz alsó része leggyakrabban ugyanolyan, fényes, vagy dombormintás papírral (víztől tönkremegy!) borított. A lemeztartó rész hátulján papírlap, többnyire a díszítőborítás anyaga, vagyis nem karton. Utána vagy még egy (esetenként változó vastagságú), a lemez hátuljához ragasztott karton, vagy rögtön a lemez következik. Körülötte kartonkeret, ez a lemezt és az előtte lévő üveget rögzíti. Legelöl kartonlapra feszített bársonyból készülő paszpartu, nyolcszögletű ablakkal. A bársony kívül az installáció oldalait is fedi, és a hátlapra is ráhajlik, kb. 1 cm mélyen. A hátsó díszpapírt erre ragasztották aztán. A bársony színe piros (bordó), kék vagy zöld szokott lenni. Díszíteni belepréselt mintákkal vagy/és aranyszínű dombornyomású kartoncsíkkal szokták. Ennek mintája többnyire körök, vonalak vagy virágok ismétlődő formája. Aranyozása fényes. E védőcsomagolás típushibája, hogy az üveg mellett mindig bemegy a levegő és a piszok. Sokszor nincs távtartó az üveg és a lemez között. Gyakorlatilag mindegyik darabja javításra szorul. A lemezt, ha lehet, ragasszuk két üveg közé, úgy, hogy az első üveg és a lemez között papír távtartó legyen. A hátsó üveget mindkét oldalán ragasszuk be vékony papírral, hogy ne törjön. Ha a két üvegnyi vastagság semmiképpen nem fér el a paszpartuban (vagy a tokban), kartont ragasszunk mögé. Papírcsíkkal körberagasztva légmentesítsük. Ez lehet dupla is, javasolható a sarkokon külön darabbal leragasztani. Ha az eredeti üveg túl kicsi (vagy bomlik, ami kis csöppszerű, belül lévő pöttyökből, vagy a finom karcszerű repedések hálójából látható), cseréljük ki. A régi üveget tanácsos megőrizni mert tudományos kutatáshoz adathordozó lehet, ez vonatkozik az eredeti installáció más, eltávolított részeire is. Az installáció figyelmes átvizsgálása más szempontból is fontos lehet. Volt, hogy az ismeretlen szerzőjű dagerrotípia szerzői etikettje a tok borítása alól került elő, vagy, hogy azt egy előző beavatkozásnál teljesen átalakították, de ez már a szakszerűtlen beavatkozások közé tartozik, ami külön előadás témája lehetne.



3. Nyugat-európai típus


http://www.daguerreotype-gallery.de/4museum/museum4/feilner-oma.jpg

A kép http://www.daguerreotype-gallery.de/4museum/museum4/museum4.html oldalról való , S. Fraenkel Junior dagerrotípiája

daginst francia

Nyugateurópai tipusu
        dagerrotipinstalláció
Egyszerűbb nyugat-európai típusú installáció belső részei.
Balra fent a lemez, mellette a hátlapkarton az "ajtóval", balra lent a papírpaszpartu. A jobb alsó elem a festett paszpartús védőüveg hátsó oldala.


Ezt a változatot Franciaországban, Németország nyugati felén, Svájcban használhatták legtöbben. (Magyarországon is előfordult, pl. Kawalky Lajos képénél.) Barnaszínű papírral borított hátlapja alatt kartont találtunk. (Az eddigi típusoknál általában enyvet használtak ragasztónak, itt viszont valószínűleg keményítőt, ami nehezebben oldható.) A kartonlap közepén egy kis "kaput" láthatunk, melynek mérete a lemezéhez hasonló. A már teljesen kész installációba ezen a nyíláson keresztül helyezték be a képet, majd vékony ragasztós (többnyire kék színű) papírral rögzítették, és e kis ajtót visszacsukva, a hátsó borítópapírral leragasztották. Ez a szétszedés egyik legjobb iránya is. Az "ajtós" kartonlap után tehát a vékony papírral leragasztott lemezt találjuk, majd a többrétegű paszpartu kartonrészei jönnek. Az ablakforma lekerekített sarkú téglalap, ritkábban ovális.
Előbb a legkisebb nyílású fekete, majd egy fehér v. ezüstszínű, majd a nagyobb nyílású, vastag, rézsutos peremű aranyszínű lap jön, végül ismét egy ezüstszínű. Ezután következik az üveg. A paszpartu legnagyobb része ennek belső oldalára festve látható: leggyakrabban fekete vagy barna alapon aranyszínű fémfóliából készülő csíkdíszítés van. Ez többnyire az ablak formáját követi. Az üvegre festett paszpartu ablakformája az említetteken kívül gyakran "kapocsjelformájú" oldalakból álló téglalap. Néha csak a díszcsík ilyen. A csíkon kívül más díszek is előfordulnak. Ha ép, igen jól védi a dagerrotipet. Üvege gyakran törik el (mivel egyenetlen felületen van). Ilyenkor egy másik üveglapot aláhelyezni is jó megoldás. Körberagasztása szinte mindig sérült, ennek jellegzetes színű eredeti papírja mindig egy darabból áll, s rafinált hajtogatással simítják a sarkokra. Ez jellegzetes eleme e csomagolásnak.

Barcella, Caroline. "Conservation Project of the Manila Daguerreotypes."
http://notesonphotographs.org/index.php?title=Barcella,_Caroline._%22Conservation_Project_of_the_Manila_Daguerreotypes.%22



4. Amerikai ill. angliai típus


Amerikai típ. inst. foto

Ez a kép a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona és bár Strelisky Lipót cégjelzését viseli.azt valószínűleg utólag ragaszthatták rá mert jóval későbbi mint a dagerrotip


daginst amer. rajz

amerikai dagerotip oxidációi

Típushiba a rézpaszpartu és a lemez érintkezési felületén keletkező oxidkeret, mely az ablak formáját képezi le a lemezen.
 Néhány tipikus ablakforma is látható a képen. Általában a bonyolultabb formájú és díszesebb kivitelű rézpaszpartu későbbi készítésre utal a dísztelenebbekhez képest.



A kelet-európaihoz hasonló tokban van, csak ennek a toknak a hosszabbik oldalán van a "zsanér", és a tetőpárnája díszes bársony. A képrész nem hajtható ki belőle, hanem a doboz alja mint keret veszi körül. Ebből könnyen eltávolítható. A kivett elemen leghátul a lemez hátlapját láthatjuk, néha egy másik fémlap is van mögötte. Szélein körbe a rézlemezből préselt keret ráhajtott pereme található. A lemez után rézből készült paszpartu jön, belepréselt díszítéssel (korai változatain nincs díszítés). Ablaka ovális, kerek, lekerekített sarkú vagy "kapocsjeloldalú" téglalap. Ezután az üveg, majd a már említett dombordíszített rézkeret eleje következik. A körberagasztás ez alatt helyezkedik el. Ezt a kerettípust láthatjuk az összes szakkönyv "hogyan bánjunk a dagerrotipiával" című ábráin.

Leggyakoribb hibája a tok (keret) elveszésén kívül az elmálló körberagasztás, bomló üveg. Típushiba a rézpaszpartu és a lemez érintkezési felületén kibontakozó oxidkeret, mely az ablak formáját képezi le a lemezen. Ez minden ilyen képen megtalálható. A rézpaszpartu papírral való kibélelése állíthatja meg a további rongálódást, vagyis a lemez felőli oldalát papírral borítjuk. A körberagasztás feltétlenül cserélendő, ha fér, a lemez háta mögé is tegyünk üveglapot, ha nem, legalább kartont. Mivel a körberagasztó papír ráhajtása a keskeny rézkeret alól kilátszana, a szokottnál vastagabb előüveget használtak (3-4,5 mm-es), s ennek csak az élén van a ragasztópapír. A paszpartu rézelemei is korrodálódni szoktak; ez fémrestaurátoroknak való feladat, bár aggályos, hogy a tisztítószer maradványai milyen ártalmakat okozhatnak a képen hoszabb idő alatt (mivel ez is a mikroklímába kerül).

Lásd még:
Preservation of the Daguerreotype Collection
http://memory.loc.gov/ammem/daghtml/dagprsv.html
The Cased Photographs Project of The Bancroft Library, University of California,
http://bancroft.berkeley.edu/collections/casedphotos/conservation.html
De beschadigingen die men bij de daguerreotypie
http://www.permadocument.be/texte/NAg/dag/dag1.html


5. Atipusos előfordulások



A szabály erősítéséről szép számú kivétel gondoskodik. Természetesen igen sokféle keret készült a fenti típusokon kívül. Bár legtöbbjük inkább változatnak, vagy hibridnek mondható, vannak teljesen eltérő konstrukciók is. Még valami, ami fontos: természetesen a fent felsorolt típusok sem csak ott fordulnak elő, ahol a leggyakoribbak. Az installáció jellege sosem határozza meg, legfeljebb valószínűsíti a származási helyet.

Lásd még: THE DAGUERREIAN ERA The Birth of an Industry
The Collection of Matthew R. Isenburg  The Presentation
http://www.dagazine.com/mi/exhibit/present.htm


6. Sztereo



A sztereodagerrotipek installációja általában eltér a velük egy időben (és helyen) készített normál típusúakétól. Természetesen nemcsak abban, hogy két kép és gyakran sztereonéző van benne. Szerkezete, külleme is más. Miután itt csak kevés darabbal volt dolgom, nem volna értelme típusokat emlegetnem. A legjobban a francia eredetű anyag paszpartuja hasonlít egy másik, a nyugat-európai, normál típuséhoz, de szerkezete egyszerűbb. Az e tájékon készültek elég változatos képet mutatnak, többségük azonban egy-két tulajdonságában hasonlít a már ismertetett változatokhoz

Lásd még: Lene Grinde: CONSERVATION OF STEREO DAGUERREOTYPE:
http://www.archiviostereoscopicoitaliano.it/documenti/Lene_Grinde_for_web.pdf


7. Utókori

utókori / later type

A dagerrotip keretek nem elhanyagolható táborát képezik azok, melyekbe a lemezt jóval készítése után keretezték be vagy át. Ezek az installációk már nem dagerrotipia számára készültek, (rendes papírképeknek többnyire) s abban a korban, mikor az át- vagy behelyezés történt, rég nem volt már köztudott, mi kell egy ilyen fotónak. Jobb esetben a régi installáció egy részével kerül át a lemez az újba, de gyakran anélkül, s ez rendszerint komoly károkat okoz. Az egyik leggyakoribb változatnál a paszpartu ablakában rézbetét van, s ennek hátul kinyúló lemezkéit hajtják az előüvegével összeszorított lemez hátára. így levegőt is kap s az üveg és a dagerrotip bomlási folyamatokat okoznak egymáson. Van, hogy üveget egyszerűen nem is használnak. Ilyenkor is az a dolgunk, hogy mikroklímát készítsünk a lemeznek s ezt megpróbáljuk elhelyezni az eredeti installációban.





8. Csak a lemez



Sajnos elég gyakori eset. Ha a rajta lévő nyomokból (leképződött paszpartu, papírfoszlányok, stb.) vagy meglévő adatokból, régebbi reprodukciókból tudjuk, milyen installációja lehetett, készítsünk hasonlót (kissé stilizálva). Ha nem tudjuk miféle való hozzá, vagy olyat készíteni nem áll módunkban, egyszerű díszítetlen védőcsomagolás is megfelelő. (2 üveg közé, távtartó-paszpartu a lemez elé, körberagasztás, hátlapborítás.)




A tárolás, kiállítás klimatikus vagy megvilágítási körülményeinek hatásai:


 A közvetett hatások ismertek: a kedvezőtlen feltételek a védőcsomagolást károsítva okoznak bajt (pl. az eltérő hőtágulású elemek gyakori, erős változások hatására "szétszedik" az installációt, a rossz klíma tönkreteheti a papír- és textilrészeket, elősegítheti a rézből készült darabok korrózióját.)

Állandó kiállításra (vagy ha a kellő körülmények nem biztosíthatóak) - más fotóműtárgyhoz hasonlóan - inkább jó minőségű fakszimilét használjunk. Tájékoztatásul készíthetünk úgynevezett rekonstrukciós fakszimilét is, tehát az oxidáció, halványodás által láthatatlanná tett képeket az eredeti állapotukat megközelítő formában mutathatjuk be. A hasonmások révén pl. szerepeltethetjük ugyanazt a képet egyszerre több kiállításon is. Az eredeti tárgy aurájára vágyó látogatóink számára az év néhány nevezetes napján (előzetesen meghirdetve) bemutathatjuk az eredetit. Ez a néhány nap összehasonlíthatatlanul kisebb kockázatot jelent az állandó jelenlétnél. S gondoljuk meg: egy közepes popsztárt sem tudunk sokkal gyakrabban, egyszerűbben, eredetiben megszemlélni.