Bevezetés és magyarázat

Az ismertetésben a kémiai anyagok betűrendben szerepelnek, a kémiában hivatalosan elfogadott elnevezésük szerint (egy-két kivételtől eltekintve). Ezen kívül még feltüntettem a gyakorlatban használt (téves) köznapi vagy régies elnevezéseiket is.
Ezután az anyag rövidített kémiai képlete, molekulatömege, majd megjelenésének rövid leírása következik.
A molekulatömeg a vegyület 1 mólnyi mennyiségének (60xl0²³ db molekula) tömegét jelöli az 1 mólnyi 12-es tömegszámú szén-izotóp tömegének 1/12 részére vonatkoztatva. Mivel viszonyszám, nincs mértékegysége. (Jól használhatjuk azonban azt a közelítőleges, bár nem szabatos definíciót, hogy a molekulatömeg 1 mól anyag tömegét jelöli grammokban.)
Az anyag oldhatósága vagy oldékonysága azt az anyagmennyiséget jelöli grammban, amit az adott oldószer 100 ml-jében, az indexben jelölt hőfokon maximálisan fel lehet oldani. Pl. vízben 32²⁰ azt jelenti, hogy 20 fokon 100 ml víz 32 g anyagot old.
A fizikai adatok között felsoroltam még, ahol fontos lehet, az anyag olvadáspontját (op.), forráspontját (fp.) Celsius-fokban, az adott hőmérsékletre vonatkozó sűrűséget g/ml-ben (d^h , ahol h a hőmérséklet Celsius-fokban), és a törésmutatóját, szintén adott hőmérsékleten (n^h: h mint előbb) . Ezek az adatok egyszerűen mérhetők és ezzel az anyag azonosítható, ill. tisztasága ellenőrizhető. Az adatok, valamint az oldhatóság is vízmentes vagy a legkevesebb kristályvizet tartalmazó módosulatra vonatkoznak, ha egyéb megjegyzés nincs. A törésmutató az anyag fénytörő képességének mértéke, a beesési szög és a törési szög szinuszának hányadosa., adott hőmérsékletre és a nátrium d-vonalának megfelelő hullámhosszú fényre vonatkozik. Refraktométerrel mérhető.
Ezután az anyag kémiai tulajdonságai, eltarthatósága,fotográfiai alkalmazása következik.
A sort a beszerezhetőség, a tűzvédelemmel kapcsolatos rendszabályok, az élettani hatás, ill. a balesetkor foganatosítandó intézkedések zárják.
A savak ill. bázisok pK-ja a vegyület disszociációállandójának negatív logaritmusa. Minél kisebb ez az érték, annál erősebb a sav.
A lobbanáspont az anyag gyúlékonyságát jellemzi (ugyanakkor az illékonyságát is). Azt mutatja meg, hogy milyen hőmérsékletre kell a folyadékot felmelegíteni, hogy a leírt kísérleti készülékben a folyadék feletti gőz meggyújtható legyen.